kripic
Kábelbarát
Ezredes
Nem elérhető
Hozzászólások: 1034
Lacetti 1.6 SW Elite (Powered by sütiszörny...)
|
|
« Hozzászólás #198 Dátum: 2008. Március 14. - 13:46:01 » |
|
1879-ben ezen a napon, március 14-én a bajorországi Ulmban, zsidó szülők gyermekeként született Albert Einstein, későbbi Nobel-díjas német fizikus, korának egyik legnagyobb gondolkodója.
Kiskorában nem árult el különös képességeket, sőt mivel beszélni is csak későn tanult meg, komolyan azt gondolták róla, hogy szellemileg visszamaradott. A gimnáziumban rosszul tanult, csak a matematika érdekelte, úgyhogy végül eltanácsolták - így lett a tudománytörténet leghíresebb bukott tanulója. Tanára a következő lesújtó véleménnyel bocsátotta útjára: "Soha nem viszed semmire, Einstein."
Tizenöt évesen a családjával együtt Milánóba, majd később Svájcba költözik. 1896-tól öt éven át a zürichi Politechnikai Fõiskola tanulója, ahová apja nem kis nehézségek árán nyomta be, mivel kizárólag matematikából érte el a felvételhez szükséges szintet. Einstein az előadásokra nem járt, csak magában olvasgatta az elméleti fizikai közleményeket. Diplomáját is úgy szerezte, hogy egy barátja írta helyette a dolgozatokat. Ennek a barátjának az apja szerzett neki harmadrendű szakértői állást a Svájci Szabadalmi Hivatalban, miután 1901-ben megszerezte a svájci állampolgárságot. A nem túl megerőltető munka végzése közben Einstein sokat tudott gondolkodni, 1905-ben négy dolgozatot küldött az Annalen der Physik folyóiratnak. Az egyik a Brown-mozgás elméletét tartalmazta, a második a speciális relativitás elméletét, a harmadik a tömeg-energia ekvivalenciájának relativitáselmélettel való kapcsolatát mutatja be, míg a negyedik a fényelektromos jelenség magyarázatát adja Planck kvantumhipotézise alapján. Ezzel az akkori fizika legkomolyabb problémáit oldott meg, és megalapozza a modern atom- és részecskefizikát.
1908-ban magántanári képesítést szerzett, 1910-től a prágai német egyetem elméleti fizika professzora, 1912-től a zürichi egyetem docense lett. Hírneve nőttön nőtt, a teljesítményétől lenyűgözött Max Planck 1913-ban a berlini akadémia fizikai intézetébe csábította, és a porosz akadémia tagja is lett. Életében először végre volt elég pénze ahhoz, hogy csak a tudománynak szentelhesse magát.
1916-ban készült el az általános relativitáselméletről szóló munkájával. Az új elméletet, amely megértése még magasabb szintű matematikai tudást igényel, mint a speciális relativitáselméleté, csak nagyon kevesen értették, és természetesen óriási vihart kavart. Ebben új alapokra helyezte a gravitáció elméletét, amelyben az az újszerű, hogy az eddig a fizikai jelenségek színpadaként szereplő teret és időt bevonta a fizikusok által tanulmányozandó jelenségek körébe. Nála a tér és idő nem válik szét két egymástól független valamire, hanem egységes egészet alkot és része a fizikai jelenségeknek, velük együtt változik.
1919-ben Einstein elkezdett utazni: járt az Egyesült Államokban, Angliában, Franciaországban, Kínában, Japánban, Palesztinában, Spanyolországban. 1921-ben a fényelektromos törvényéért és elméleti fizikai munkásságáért megkapta a fizikai Nobel-díjat - a relativitás-elmélet akkor még vitatéma volt, ezért azt nem említették az indoklásban. 1930-ban elfogadott egy kaliforniai meghívást, és éppen ott tanított, amikor Németországban Hitler hatalomra jutott. Már nem tért haza, 1933-ban végleg Amerikába, Princetonba költözött. A Harmadik Birodalom hazaárulással vádolta, könyveit elégették, lemondott állampolgárságáról is és 1940-ben felvette az amerikai állampolgárságot. A princetoni Institute for Advanced Study professzora lett. Késői éveiben az alapvető kölcsönhatások egyesített elméletével foglalkozott, amelyben megpróbálta egyetlen elméletbe összefoglalni az összes ismert fizikai jelenséget. Célját azonban nem érte el, a relativitáselmélet félévszázados évfordulóján, 1955. április 18-án halt meg Princetonban. Hamvait – végakaratának megfelelően – ismeretlen helyen szórták szét.
|