Nos, a hozzászólásokból azt vettem ki, hogy mindenki jól érezte magát, és várja a folytatást. Ez jó, mert mi is így éreztük, és így gondoljuk. Köszönjük Ilussal, hogy megköszönte mindenki a szervezést, és a kávét, teát, munkáját, jól esett. Mi is köszönjük a segítőknek, és az összes résztvevőknek, beleértve Gáborékat is természetesen, hogy klassz három napot töltöttünk együtt, jó hangulatban, és programokkal is. Folytatjuk, most már nem állunk le! Most pedig a programokról dióhéjban, hogy irigykedjenek a távol maradok. Hát akkor kezdem:
Pénteken reggel cappuccinózás után innen indultunk Meatloafékkal, akik vitték Csabáékat, és a Jopek családdal. Még elég ijesztőnek tünt az idő, de az eső már elállt. M3-ason nagy ködben mentünk, de 10:10-re így is Hollókőre érkeztünk, ahol már vártak ránk, és még vártunk befutókra mi is. Amikor fél órán belül mindenki megjött, felmentünk a várba, ami nagyon klassz volt, de sajnos a kilátást nem élvezhettük a köd miatt. Utána végig sétáltunk a falun, ami nagyon szép, és gondozott, hiába, világ örökség! Majd hosszú konvojban Bagolyirtásra hajtottunk. Ott kipakolás, elhelyezkedés után nem sokkal neki láttunk a töménytelen mennyiségű, és finom babgulyás pusztításának, nagy sikerrel. Később, még este jött egy kis repeta is, aki kért. Utána némi folyadékot pusztítottunk, beszélgettünk, pókereztünk, és néhány klubtárs folyamatosan cikiztek mert állítólag szeretnek. Akinek ilyen jó barátai vannak, annak már nincs szüksége ellenségre sem, így nekem se. Ja, és ablaktörlő lapátokat osztogattam a rászorulóknak, mert kedves vagyok. Jó sokáig fent voltunk persze.
Szombaton (megjöttek Daniék, és CDX-ék is) autós túrát csináltunk, bár Stocz gyalogolni akart, de a sárra való tekintettel ez most elmaradt. Ilus átvette itt a hatalmat, és programot javasolt, amit meg is valósítottunk. Megnéztük a parádi kastélyt, majd elmentünk Recskre a munka, és haláltábor borzalmainak emlékhelyét, ami nagyon megdöbbentő volt, de tudni kell róla mindenkinek, hogy soha többet ilyen ne fordulhasson elő. Innen Somoskő várát mentünk megnézni, és itt már csodás kilátás volt, átnéztünk Salgó vártába is, de most oda már nem mentünk el. Hazafelé némi bevásárlás után, újra Bagoly. Vacsora közkívánatra Gábor- féle sztrapacska volt, és persze bőven, mint mindig, minden. Ez is nagyon finom volt. Este a szokásos már említett program futott, jó késő éjjelig, mint mindig, amikor jól érzi magát az ember, jó társaságban.
Vasárnap virslis reggeli után kipakoltunk a szobákból, be a kocsikba, és indultunk, de nem haza. Először út közben megálltunk a már hagyományos kilátó helyünknél gyönyörködni a mesés őszi tájban. Majd utána irány a kalandpark. Ezt most már nem részletezem, mert nincs jogom hozzá, és ugyanis csak szemlélője voltam mindennek, amikor klubunk hősei erejüket, ügyességüket, és főleg bátorságukat fitoktatták, nem kicsit, nagyon. Az ifjuságiakat külön kiemelném, akik szenzációsak voltak: Dorottya, a lánybecsület megmentője, és Csaba fiam, aki végigszaladt szinte a számomra borzalmasnak vélt akadály pályán. Vannak erre tanúim. Meg kell említenem Ilust is, aki végigcsúszott azon a szörnyű drótkötélpályán, nagy meglepetést okozva ezzel nekem, és egyben ezzel mintegy törpévé zsugorítva engem, nagysága mellett. Volt ott minden, majd a képtömegekből lehet mazsolázni bőven. Sajnos sokszor elvesztettük egymást, így nem mindig sikerült elbúcsúzni egymástól, majd máskor erre jóbban kell ügyelnünk. Utána haza, ki merre, és szerencsésen mindenki hazaért.
Természetesen minden napra jutott egy kis szerelés, kimérés, meg ilyesmi, ezekről is készültek fotók, nem biztos, hogy mindenki örömére.
Azt hiszem tényleg szuper jó buli volt, kitűnő idővel, és még jobb társasággal! Mindenki sajnálhatja, hogy kimaradt ebből. Folytatás következik, mert ez már hagyománynak számít már! A következő tali pedig az évadzáró lesz, de minitalikat közben is megejthetünk. Köszönöm e három napot mindenkinek!
Közben OrbiGabi beregizett! Most már a "Fogadós" barátunk is klubtag lett! Itt a helyed köztünk! Mindent nagyon köszönünk. Megyünk máskor is még!
