Törzsasztal 3

Kiküldött tudósítónk jelenti:

Bár Ralf immár negyedik hete kártékonykodik nálunk, még meglepő módon van áram, a dolgok münködnek és Ő is életben van még. Értsd: nem játszom a gondolattal, hogy elhagyjuk valahol útközben.
Valójában nem is kell, mert ezt Ő megoldja önerőből. És elveszíti magát, mégpedig a lehető legjobb helyen, az Afrikai kontinensen.
A déli rotációnk általában Tanger Mediteranie – Gibraltár – Ceuta – Sevilla. Az első hely egy új konténer terminál, ahol a legközelebbi falucska 30 km. A neve csak azért Tanger Med, mert a falucska neve kiejthetetlen. Gibraltárban csak 4 – 6 órát szoktunk leni, Ceután még ennél is kevesebbet.
Most egy kicsit fordítottak a dolgon, Tanger után Ceuta jött. Az arabok is megleptek minket, mert minden olajozottan ment és alig négy óra alatt végeztünk is náluk. Viszont ennek következtében kicsit korán érkeztünk Ceutára és bár a rakpart szabad volt, a rakodást már nem lehetett előre hozni, hát volt, vagy 6 óránk.
Ceuta spanyol város és az a különlegessége, hogy Afrika északi partján fekszik. Mivel minden oldalról Marokkó határolja, ezért rengeteg a potyautas, illetve a potyázni szándékozó arab. Maga a város jó helynek tűnik, már amennyit látni lehet belőle a hajóról. Többnyire nincs időnk kimenni, ha van, akkor is csak a kikötőben lévő vámmentes boltig mennek el a fiuk.
Nem így Ralf, aki elhatározta, hogy bizony világot lát. Mégpedig itt és most, Ceután. Mindössze négy hibát követett el:

1.   Nem kérdezte meg hogy mikor indulunk.

2.   Nem szólt senkinek, hogy kimegy, nem csak a kikötőbe, a vámmentes boltig, hanem magába a városba.

3.   A kimenetelét délután három órára időzítette. Mi négy kor indultunk.

4.   Úgy hagyta el a hajót, hogy senki nem látta.

Indulás előtt természetesen kutatunk potyautasok után, de ezt letudjuk 15 – 20 perc alatt, lévén előrelátó módon minden ajtót zárva tartunk. A kutatást a teljes legénység végzi, mindenkinek megvan a maga területe, amit át kell néznie
Szomorúan kell bevallanom, hogy a kutatás során senkinek nem tűnt fel, hogy Ralf nincs jelen, senkinek nem hiányzott. Mi több, gyanúnk is csak már Gibraltárban támadt, amikor kikötés után a szakács megkérdezte, hogy Ralf hol van, mert nem vacsorázott. Néztünk ám egymásra, mert utoljára ebéd előtt látták Őt, azóta viszont senki. Telefon a kabinjába, semmi. Akkor riadó, ahogy ilyenkor szokás, személyzet összegyűlik és Ralf nincs itt. Akkor kutassuk át a hajót, hátha valahol megcsapatta magát azzal a nyavalyás elektromossággal. Ennek az akciónak nagyon örültem, mert már éppen indultam volna a városba. A kutatás eredménytelen, Ralf elveszett. Megnézzük a kabinját, útlevele, pénztárcája, mobiltelefonja nincs meg, van remény, megoldotta, hogy Ceutában maradjon? Hívjuk fel! Remek ötlet, csak nem tudjuk a számát. Ki kell találni. De hogyan? Ha apucit hívjuk fel, akkor abból botrány lesz, mert elhagytuk a pici fiát. Szerencsére egy cetlin megtaláltam felírva egy kollégája számát, akitől – miután kiröhögte magát – megtudtuk Ralf számát.
Felhívtuk. Felvette. A következő beszélgetés hangzott el közte és a parancsnok között (hevenyészett fordítás angolból magyarra):
-   Ralf, hol vagy?
-   Itt ülök a Fő utcán és sört iszok.
-   Valahogy vissza kéne jönnöd a hajóra, mert…
-   Oké, mikor indulunk?
-   Holnap dél körül (csak reggel 8-tól volt rakodás), de…
-   De jó, akkor majd csak később jövök, van itt egy jó diszkó!
-   De Ralf, az a gond, hogy…
-   Á semmi gond, beszélnek angolul.
-   Igen Ralf, csak éppen mi már…
-   Parncsnok, kijöttök Ti is? Tök jó, van itt egy strand, tele csajokkal és Ők mondják a diszkót!
-   Figyelj Ralf! Az a probléma, hogy… (itt a parancsnok kez vörösödni, a szám széle rángatózik; nehezen fojtjuk vissza a röhögést)
-   Nincs probléma, könnyű idetalálni, csak kijöttök a kapun és…
-   Ralf! Kussolj el és nagyon figyelj!!! Mi már Gibraltárban vagyunk!
-   … Őőőőő. Hol?
-   Gibraltárban.
-   Ó. Visszajöttök értem?
-
Itt a parancsnok nem bírta tovább, odaadta a telefont és félrevonult röhögni.

-   Nem Ralf, már kikötöttünk. Neked kell jönnöd.
-   De hogyan?
-   Szálljál fel az első kompra, gyere át Algecirasba (ez szintén Spanyolország, csak már Európában). Ott fogjál egy taxit és gyere át Gibraltárba. Gyertek kikötőhöz, a 6 mólón állunk.
-   Jó, sokba fog kerülni?
-   Jó sokba fog kerülni, az biztos (és örüljél, ha nem tekerem ki a nyakad).
-   De ha csak délben indulunk, akkor elég, ha reggel jövök? Mert megnétzném azt adiszkót.
-   Ralf, most! Most állj fel és érd el az első kompot!
-   De ég rengeteg idő van.
-   Ralf! Nem biztos, hogy kapsz jegyet!
-   De, én…
-   RALF!!!! HOGY *************************************************!!!!! Most azonnalk fogod magad és odamész a kompterminálhoz. Veszel egy jegyet az első kompra és húzod a segged visszafelé!!! (Ekkor már kicsit hangosabban beszélhettem, mert a hajó elejénél tébláboló matróz rohanva érkezett, hogy mi a baj?).
-   Jó, jó, felhívom aput és megkérem…
-   Nem hívod fel!!! Senkit nem hívsz fel, csak a hajót, hogy melyik komppal jössz. És újra a hajót, ha a taxiban ülsz! Érthető?
-   Jó, chief, de miért kiabálsz?
-   Szerinted miért, Ralf?
-   Ideges vagy?

Innen már nem részletezném a beszélgetést (mert kimoderálnák),de nem voltam ideges. Inkább csak a röhögésem akartam visszatartani.
Lényeg, hogy Ralfnál valahogy átjutott a szűrőkön, hogy mit kell csinálnia és a leglényegesebb, hogy úgy is tett. Illetve majdnem úgy.
Mert az első komppal átjött és fel is hívott, hogy van jegye. Amikor átért, felhívott a taxiból. Én ekkor már a városban voltam és nyugodtan sétáltam, mert minden rendben. Este 11- kor értem vissza a hajóra, ahol kicsit izgatott lettem, mert Ralf még nem volt sehol. Próbáltam hívni, de nem vette fel a telefont. Nem mondhatnám, hogy nyugodt voltam.
A hajóra csak reggel 5-kor érkezett meg. Részegen. Mert a taxival nem visszahozatta magát a hajóra, hanem egy diszkóba vitette magát, mulatni. Ahol úgy befalt, hogy záráskor nem tudta megmondani, hogy ki Ő és hova kéne mennie.
Szerencsére a tárcájában megtalálták a biztonsági igazolványát, amit a hajón kapott és némi telefonálás árán azt is kiderítették, hogy hol a hajó, mi több, házhoz is szállították. És amilyen mákja volt, nem lopták el semmilyét. A kis kaland viszont 100 eurójába volt, mert ennyit kért a taxis. Ralfnál ugyanis addigra nem volt pénz. Elitta.
Csak azért hagytam életben, mert a pénzt vissza kell adnia. De ami késik, az nem múlik!

A következő forduló elé nem kis izgalommal tekintünk. Az izgalom oka, hogy ismét lesz két utasunk ( most nem volt, de jó is volt!). Két hölgy. 81 és 78 évesek. Azért izgulunk, hogy ne itt érje Őket majd a végelgyengülés.
Tudom, a kor nem minden, attól még lehetnek remek kondiban, de ez egy teherhajó és nem vagyunk berendezkedve ilyen korú utasokra. Az egyiküknek naponta háromszor kell majd 5 emeletet fellépcsőznie az étkezőből a kabinjába. 78 évesen ideális sport?
Arra gyanakszunk, hogy hátha milliomosok és az örököseik küldték Őket erre az útra.
Nem örülünk, na!
Mikor lesz 25-30 közötti hölgy utasunk? Hja, álmodik a nyomor…

A pozitívum viszont az, hogy a naptáron már látom, hogy mikor jövök haza! Ha minden jól megy, akkor a tűzijátékot már otthonról nézem. Már ha lesz idén és ha nem akarnak kicsivel tovább marasztalni a hajón spórolási célból. Remélem nem, mert egy kicsit kezdek elfáradni.