captainb
Kábelbarát
Törzstag
Nem elérhető
Hozzászólások: 6339
1.6 SW Elite - radarral!
|
|
« Hozzászólás #2620 Dátum: 2009. Június 23. - 13:18:31 » |
|
Akkor most beváltom fenyegetésem és tessék olvassátok! Jó hosszú lesz és nem is humoros. Na jó, néhol.
Tudjátok mitől vámmentes a vámmentes bolt?
Jelentem én nem. Merthogy nem vámmentes, hanem adómentes. De tényleg az? Megfejtéssel nem fogok szolgálni, viszont lett egy új telefonom.
Az úgy volt, hogy anno 10 éve megvettem, első mobiltelefonomat, két hete meg a harmadikat. A kettő között is csak egyet használtam. Márkahű lévén az előző két telefon Motorola volt. Sajnos fogyasztói társadalmunk vívmánya, hogy semmit nem terveznek már hosszútávú használatra. Az első telefon hat évig húzta, a második csak négyig. Azután fogta magát és egy hónapja szétesett a kezemben. Telefonálás közben. Kész szerencse, hogy filippínókkal vagyok körülvéve, mert így volt kitől kölcsönkérni! Ugyanis filippínó tengerésznek minimum kettő van, de van olyan, akinek négy!!! Én meg két hétig rágódtam rajta, hogy vegyek –e újat. Zárójelben jegyzem meg, hogy már eljutottunk oda, hogy a fülöp matróznak is van laptopja. Az, hogy a tiszteknek van, nem újság. Az már igen, hogy az enyém a legelavultabb a hajón. A fülöp matróz a legújabb kiadású Toshibával szaladgál, nekem meg a csere gondolata sem fordult meg a fejemben. Szóval elhatároztam, hogy beruházok egy telefonra. Általában nem szoktam műszaki dolgot venni külföldön, mivel itthon nehéz a garanciát érvényesíteni. Most mégis kivételt tettem, mert kártyafüggetlen és egyéb dolgoknak megfelelő telefonra van szükségem. Hol vásárol a tengerécc? Hát a taxfree bótban! Van amelyik hívatlanul jön egy komplett kisbusszal, van hogy egy magát nagyvonalúan üzletembernek nevező személy tukmálja kétes eredetű portékáját, a nagyobbak viszont csak hívásra jönnek. Egy a közös bennük: hanem münködik a brejzli, akkor szívod a fogadat. Mert kipróbálni nem tudod, mire rájössz, hogy használhatatlan, már messze jársz és sanszos, hogy többet vissza sem jössz. Ha meg rendszeresen ebbe a kikötőben jársz, akkor egyszerűen nem veszik tudomásul a reklamációdat, ergo senki nem tolja oda az arcát a hajóra. Meglepődni akkor szoktak, amikor tudván a korábbi rossz tapasztalatokból, hogy csak gáz lesz, rövidtávon dobtam ki a hombrét a hajóról. Én vizuális alkat vagyok, nagyon nem szeretek katalógusból vásárolni. Főleg nem műszaki dolgot. Mielőtt megveszem, szeretem kézbe venni, kipróbálni, mg jó tudni, hogy van egy hely, ahová vissza tudok menni reklamálni. És ilyen akad éppen Rotterdamban is. Hívásra eljönnek érted és ingyen fuvaroznak a hajó és a bolt között. Szóval hívtam Őket és kivitettem magamat a boltba. Na, a bolt úgy adómentes, mint a reptéri boltok. Ha tudod igazolni, hogy tengerész vagy és egy héten belül elhagyod Európát, akkor elvileg adómentesen vásárolsz. Ha nem, nem. Én tudtam igazolni, így az árcetli szerint adómentesen vásároltam legújabb szerzeményemet. Hogy tényleg adómentes, majd otthon megtudom, mert nincs összehasonlítási alapom. Bevallom nem a legolcsóbbat vettem meg, mert azt kicsinek találtam, ez talán nem esik ki a kezemből. Azon az apróságon, hogy piros és nem magyar nyelvű átsiklottam, legfeljebb a fiam megtanul pár angol szót. Viszont jó patriótaként olyat választottam, aminek a dobozán ott volt, hogy Made In Hungary! A Motorola meg elveszített egy felhasználót, egy kis időre biztosan. Be is kapcsoltuk, mielőtt fizettem és münködik. Még ajándék tokot is kaptam hozzá. Öröm, boldogság, nosza vissza a hajóra, elvégre rakodás címén éppen tönkreteszik. Legalábbis amikor eljöttem a hajóról, akkor már alacsonyan lebegtek a rakodók, ebédre biztos vicces süti volt. Azt tudtam, hogy nem tudom használatba venni a telefont, mert először fel kell tölteni az akkuját, de gondoltam, hogy majd másnap. Így csak indulás után jöttem rá, hogy a használatba vétel nem lesz egyszerű. Ugyanis a telefon több nyelven is tud, de alapvetően hollandra van beállítva. És a kezelési útmutató is holland! Az egyik, mert a másik flamand! Drága honfitársaim, ha olvassátok ezt a kis színest ott a Nokia gyárban! Hát olyan nehéz becsomagolni abba a dobozba egy angol nyelvű útmutatót? Úgyhogy az elmúlt két hét buzgó nyomogatásban telt el, kénytelen voltam empirikus úton rájönni, hogyan münködik. A nyelvet két nap alatt sikerült angolra váltanom, már arra is rájöttem, hogy nagyjából melyik ikon mire való, de bevallom, az előző márka kezelhetőbb volt. Igaz nem volt MP3 lejátszó, meg rádió, de nekem nem is kellenek, meg a kamera is felesleges, viszont ébresztésből 10 különböző időpontot tudott. Meg nyakba is tudtam akasztani és ha becsuktam zsebre tudtam enni. Ezt viszont nem tehetem zsebre, mert mg nem tudtam rájönni, hogy hogyan tudom aktiválni a billentyűzárat. És már háromszor sikerült véletlenül felhívnom valakit. Ami ugye nem olcsó mulatság. De idővel mindenre rájövök majd, főleg hogy biztos kapok majd jó tanácsokat klubunk Nokia felhasználóitól.
Volt más izgalom is, ami elöbb megmosolyogtatott, később már kezdett terhes lenni. Ugyanis jön az elektrikus felkiáltással kabint kellett előkészíteni Ralfinak. Mivel Ralfi az egyik főnök fia, hát nagy kabin lett rendelve Neki. És ezzel kezdetét vette a három napos őrület, aminek neve kabinkeringő. Azt tudni kell, hogy ezen a hajón 14 kabin van. Mi most vagyunk 15-en. Alapesetben két matróz osztozik egy duplaágyas kabinon, ami emeletes ágyat jelent, a félreértések elkerülése végett. A két utas többé-kevésbé királyi módon utazik, az egyik az eredetileg másodtiszti kabinban, míg a másodtiszt egy cellában tölti szerződését, ami eredetileg utaskabin. De hát a ki napi 100 pénzt fizet, azt nem zárhatjuk be egy 2 x 1,60-as lukba, még akkor sem, ha külön fürdője van. Ami ez esetben nagyobb, mint maga a lakórész. Még normális szekrény sincs benne. Én nem vagyok oda a hodály kabinokért, de ezt én nem fogadnám el hónapokra. Az eddigi másodtisztek kénytelenek voltak elfogadni, mert az egyetlen üres kabin a parancsnok lakószintjén volt, az eredetileg elsőtisztnek járó kabin. Én most egy szinttel lejjebb lakom, egy majdnem ugyanakkora kabinban. Naszóval, a parancsnokok szeretik a privátot ezért ezt a kabint 15 éve kinevezték tulajdonosi kabinnak, ahol a tulajdonos, vagy annak képviselője lakik, ha a hajón van. Ilyen eddig még nem fordult elő, ezért a kabin szépen átalakult a parancsnokok privát irattárává, a fürdőjük mosókonyhává. De nagyobb, kényelmesebb és van TV is. Amikor az új második tiszt megjött, furcsa helyzet állt elő. Beszorult a kabinjába. Ugyanis Eduard nem kis darab ember. A méretei szerint 180 / 150 / 120, utóbbi a testsúlya. Így Ő és a bőröndje kicsit sok voltak a kabin maximális űrméretéhez viszonyítva. Így a parancsnok megengedte Neki, hogy emberi méretű kabinban aludjon, használatba vehette tulajdonosi kabin hálószobáját. Igen ám, de két nappal Sevilla előtt szerelmetes levél érkezett a cég személyzetisétől, hogy Ralfi pár napig a tulajdonosi kabinban lakik, majd Rotterdamban átköltözik a kisebbik utas kabinba, az utas meg a tulajdonosi kabinba. A hölgy sajnos még nem látott hajót közelről, ezt meg pláne nem, a kollégái elmondása alapján rendelkezett, okosan. Felhívtuk rá a figyelmet, hogy ezen a hajón nincs tulajdonosi kabin, amiről beszél, az az első tiszti kabin, ami nem volt eddig használva. Mindegy a kabinkeringő első szakasza elhatároztatott. Arról nem beszélek, hogy a fürdőből a mosógépet, a szekrényekből a korábbi parancsnokok szemetét el kellett tüntetni, viszont szegény Eduard megpróbálta ismét birtokba venni a kabinját. Bár a bőröndjeit eddigre már elhelyeztem a felszerelések tárolására szolgáló helyiségben, még mindig nehézséggel küszködött, amikor megpróbált felöltözni; ehhez a művelethez ki kellett nyitnia a kabinajtót. És hát teljes joggal kérdezte, hogy miért neki kell hat hónapig szorongania a lukban, miért nem Ralfi kapj, aki csak 4-6 hat hétre jön (hogyan fogjuk kibírni addig)? Az Öregnek van füle és úgy döntött, hogy elviseli az Ő szintjén az egyik utast és Eduard megkapja kisebbik utaskabint, Ralfi meg pár hetet kibír a lukban. Én tartottam attól, hogy Ralfi panaszkodni fog a kabin méretére, de becsületére legyen mondva, elfogadta, hogy ez az egyetlen üres kabin a hajón. Úgyhogy per pillanat a kabinkérdés nyugvópontra jutott. Per pillanat…
Ralfi egyébként túl van az első sokkon. Illetve az első kettőn. Az elsőt akkor kapta, amikor meglátta a javítandó dolgok listáját. Ezt én készítettem neki. A másodikat akkor, amikor a ködkürt automata vezérlését próbálta megjavítani. Ez elektromos sokk volt, aprócska, bár pár óráig kóválygott utána. Én azt mondtam, hogy az egyik panel mehetett ki a vezérlőegységben, Rali kötötte az ebet a karóhoz, hogy nincs áram a vezérlésből kifele menet. Ezt bizonyítandó odanyúlt egy csavarhúzóval. Volt áram. Ami nem volt, az a szigetelés a csavarhúzón. Miután egy partvisnyél segítségével sikeresen leválasztottam Ralfit az áramkörről és kapott elsősegélyt, elhelyeztük a kabinjában. Ez pénteken reggel történt, hétfőig nem is nagyon mutatkozott, dolgozni sem dolgozott. Ezért nagyjából semmi sem változott az elektromos állapotokba. Illetve egyvalami igen: münködik az automatavezérlés a ködkürthöz. Lehet, hogy Ralfi tud valamit és csak a szerelési stílusa egyéni? Azért én aggódom, mert holnap a tartalék tűzoltó szivattyút kell megjavítania, ahol 380 voltocska szaladgál. Tudom, az amper a halálos, éppen ez aggaszt. A szivattyú motorja ugyani 12 Kw- os. Ha ott nyúl rosszul bele valamibe… Valami törlődhetett az eset kapcsán Ralfi fejében, mert ma reggel örömmel üdvözölt, mint égi ismerőst, majd megkérdezte, hogy mégis melyik hajón vagyunk és mikor érkezünk és hová. Hoppá.
Utasfronton is fokozódott a nemzetközi helyzet. Eddig még úgy-, ahogy elviselhető volt, hogy utasaink napi egy-két órát a hídon töltenek. Jelenlegi utasaik viszont reggel 8- kor megjelennek és este 11- ig csak enni mennek le!!! Hát így nem lehet dolgozni! Nem tudok semmiről beszélni a parancsnokkal, mindenbe beleolvasnak, ami az asztalon van, a mandró még fotót is készített az asztalon lévő fizetési papíromról. Na ezen kiakadtam és szóltam is érte. Az egy rendes dolog a részünkről, hogy feljöhetnek a hídra, egyébként nemzetközileg ellenjavallt. De a nem nekik szóló iratokat fotózni, azokba beleolvasni, az már túlzás; semmi félbehagyott munkámat nem felejthetem az asztalon! Úgyhogy mától új szabályok vannak: sárga csík és felirat, „csak személyzet vagy felhatalmazott személy ettől a ponttól”. Ez került a híd ajtajára, a hídszárnyra. Az utasok kissé meglepődtek, de mondtuk, hogy nemzetközi rendelkezés és majd igazából csak az új utasokra vonatkozik majd. Reméltük értenek a szóból. Nem értettek, de már csak két napig vannak itt. Arra viszont mindenki kíváncsi, hogy mikor lesz majd két, 28 év körüli szingli hölgy utasunk? Szerintem soha, mert megfigyelésem szerint hosszabb hajóutakra általában az idősebb korosztály szokott befizetni.
|