Mert állítólag szeretitek amit írok (ketten legalábbis, de Őket sörökkel megvesztegettem), íme!
Kiküldött tudósítónk szerint:
Utasnál rosszabb rakomány nincs!
Na ezzel most páran nem fognak egyetérteni, főleg azok, kik belőlük élnek. Gondolok itt Stoczra és Gidyre. Bár lehet, hogy pont ezért értenek majd egyet? Mondjuk Ők nincsenek összezárva az utasaikkal két hétig.
Mert itt nekünk abban a szerencsétlenségben van részünk, hogy vannak utasaink, általában kettő. Rotterdamtól Rotterdamig velünk vannak és hát nem probléma mentesek. Kifejezetten problémások.
Először is, az nem megy a szép fejembe, hogy milyen perverzitás vezet embereket arra, hogy (nekünk) komoly pénzt fizessenek azért, hogy itt lehessenek két hétig?! Oké, vannak olyan barátaim, akik szívesen kipróbálnának egy ilyen utat, de Ők hobbi szinten komolyan érdeklődnek a hajózás után. (Lásd:
www.hajocsavar.hu)
Mert szerintem 1300 euró komoly pénz. És mit kap cserébe? Mi nem utashajó vagyunk, tehát teszünk nagy ívben a rossz időre és bizonyos keretek között, de átmegyünk rajta. Ilyenkor a kedves utas fekszik a kabinjában vagy térdel és öleli a Nagy Fehér Porcelán Istent. Mint az utóbbi két hétben.
Akkor a koszt sem a Sheraton Hotelt idézi. Azt eszik, amit mi, ami ugye nem nyami (copyright Armand fiam). Annyira nem, hogy még én is, aki pedig szokva vagyok a filippínó konyhaművészethez, bizony főleg sajtos kenyér diétán tartom magam; sajnos meg is látszik rajtam. Apropó filippínó konyhaművészet: ettetek már édes!!!! Bolognai spagettit? Vagy édes tésztájú pizzát? Vagy kívül szenes belül véres rántott husit? De azt sem érem fel picike eszemmel, hogy a nyers zöldségeknek, amiknek saláta szerepkörük lenne, miért van mindig nyers hal íze?
De vissza utasékhoz. Ha pechjük van, mint most is, akkor a hajó menetrendje borul és alig pár órájuk jut a városra Sevillában vagy Gibraltárban. Arról nem is beszélve, hogy ha nem érnek vissza időre, mi bizony nem tudunk várni rájuk, mert az utas a tulajdonos „üzlete”, de a hajónak a bérlő utasításai szerint kell futnia; főleg Sevillában, ahonnan csak dagállyal tudunk eljönni és egy percet nem tudunk várni. Szóval állandó kémlelés, amikor már közel a rakodás vége, jönnek már? Na erről le fogok szokni, aki van, aki nincs, megyünk.
Azután ott vannak az egyéni szociális problémáik. Nyílván tudják, hogy teherhajóra jönnek, ahol nem lesz olyan kiszolgálás, mint a Qeen Mary-n, mégis jönnek az egyéni igényekkel: naponta tiszta törölköző (honnan a francból?), mintha otthon naponta használnának tisztát. Vagy napi takarítása a kabinjuknak. Mosolygós (inkább vicsorgós) válaszom, sajnos nekünk nincs pincérünk és a matrózoknak van ám más dolguk is! Vagy miért nincs tévéadás? Van az, csak éppen partközelben, mert itt a német parancsnok, amikor hazaküldték, bizony vitte az antennát és a beltéri egységet, lévén Ő vette. Meg miért nem tudják használni a mobiljukat? Hát ezt én sem értem, mondjuk én nem is próbálgatom 200 mérföldre a legközelebbi parttól, de még 25-re sem.
Az előző két utasunk meg egyenesen vega volt. Na, mondjuk ezt értem, én is szívesen ennék több zöldséget, de hát nincs! A mi hűtőink kapacitása nem elegendő és mivel csak két hetente kapunk frisset, be kell osztani.
Na ez a két utas ezt valahogy nem értette meg. Két nő volt, valahol 60 és a halál között. Az jó volt, hogy nem voltak tengeri betegek, az rossz, hogy állandóan azzal jöttek, hogy tavaly a Karib tengeren voltak hajóúton és ott milyen ellátás volt- naná, személyhajón.
A mostani két utasunk meg nem beszél, csak németül. Ez jó, mert ha valamit kérdeznek, azt nem muszáj megértenem. Ilyenkor lázasan keresni kezdem a német tisztjelöltet, hogy fordítson. Többnyire nem találom meg, csak órák múlva (pedig a hajó nem nagy, csak keresni kell tudni!).
Azután meg ugye mi itt karbantartunk. Ami menetben főleg rozsdátalanítást és festést jelent. Előbbi piszok zajos, utóbbi büdös és nem kellene beleragadni a friss festésbe.
A jelenlegi utasaink pechesek. Nagyon rossz időt fogtunk ki, tengeribetegek voltak. Ezzel semmi baj, viszont a tengeribetegség elhárító tabletta nem használt nekik, nem lettek jobban. Én már évek óta sejtem, hogy ez csak humbug, most klinikai teszt is bizonyítja. Ellenpróbát is csináltam, két nap után C-vitamint kaptak, attól jobban lettek! Következtetés: a vitamin hasznos, a C meg egyenesen csodaszer!
A legzavaróbb, hogy feljárkálnak a hídra. Ezt egy utasszállítón nem tehetik meg, ott a híd zárt terület; persze, szép is lenne, ha több száz utas hömpölyögne keresztül- kasul rajta. Itt viszont ugye ketten még nem képeznek tömeget, elvileg. Mert gyakorlatilag én a kadéttal vagyok őrségben és az már ugye kettő. Ha még ketten jönnek fel a hídra, akkor már sokan vagyunk / négyzetméter, ráadásul nem végezhetem a magam módján, kényelmesen a munkámat.
De a legjobb tegnap történt. Az egyik utasunk – 30- as német fiatalember- kicsit sétálgatni akart vacsora után, amit itt csak a hajó hosszában tud megtenni. Hát előre sétált, csak éppen senkinek sem szólt. Nem volt rossz idő, csak a hullámok elölről jöttek, és időnként felcsaptak a fedélzetre. Emberünk nem ismeri Petőfit, így nem tudja, hogy a „víz az úr” és bitang erős úr. Murphy beszólt, a víz felcsapott és ahogy kell beborította, bónuszként még picit oda is csapta a raktárkerethez. Az köszönte szépen, erősebb volt, ütött egyet rajta. Eredmény egy szép pukli, meg egy felrepedt fejbőr. Szerencséje, hogy halmazati büntetésként ennyivel megúszta. Illetve majdnem ennyivel, mivel mellékesen én stoppoltam össze a homlokán bőrt, három öltéssel. Anyukám elszégyellné magát, ha látná az eredményt. Valószínűleg a varratot kiszedő orvos is visítozni fog, de hát nem vagyok varrónő, sebész.
Különben is, remegett a kezem, mert nagyon ideges lettem a kedves utas hülyeségén, mivel az első öt percben meg lett nekik mondva, hogy ha a fedélzeten akarnak mászkálni, akkor szóljanak és kérdezzék meg először, lehet- e? Mi van, ha a vízbe sodorja a hullám? Másnap reggelig nem vesszük észre, hogy nincs meg, addigra meg kampec neki.
Mondom, mákja volt, hogy ennyivel megúszta.
Utasnál rosszabb rakomány nincs! És legközelebb már hárman lesznek!
Azt mondjuk nem tudom, hogy ahhoz mit szólnák, ha legközelebb két 28 éves, fotómodell külsejű lány lenne az utasunk. Azt tudom, hogy a fiúk mit szólnának…