captainb
Kábelbarát
Törzstag
 Nem elérhető
Hozzászólások: 6339
1.6 SW Elite - radarral!
|
 |
« Hozzászólás #1834 Dátum: 2009. Január 30. - 20:13:29 » |
|
Nem vagyok fotogén. Egész nap bújtam a helyi tévét és nem vetítették a velem készült riportot.
Valószínűleg az ügyeletes szerkesztőnek nem voltam szimpatikus. Pedig szerintem a padlizsánlila fej, a vérben forgó szem igen attraktív, megadja egy riport savát, borsát.
Ha meg nem érteni, amit mondok, akkor lehet feliratozni, ahogy itt szokás is, a sokszínű nacionálé miatt. Ha meg nem tetszik az, amit ordítok, hát tessék irodalmasítani! Nem sok magyar nézi errefelé a híreket, tehát jóizlést nem sértene, a turpisság ki sem derülne. És különben is, olyan jóízűen, szabatosan fogalmazott körmondatokban káromkodtam, hogy még Grétsy Laci bácsi is csettintene. Hiába, édes anyanyelvünk gyönyörű, angolul bizony nem tudtam volna ugyanezt megoldani.
És hogy miért fakadtam dalra? Hát mert a szingapúri populáció jelentős részét képző kínaiak kétnemes díszpéldánya felgyújtotta a hajót. Illetve nem a hajót, hanem az egyik tankban lévő 110 tonna nehézolajat.
Az úgy történt, hogy a gyári szakiknak ki kellet volna cserélniük ném lemezt a raktárfenéken, mert előírta regiszter. A szakik meg is érkeztek és feltünés nélkül alá is ereszkedtek a raktárba. Nekünk nem tünntek fel, mert ugye 24 órában nyüzsiznek a fedélzeten, de ez nem is lenne baj.
A baj az volt, hogy a magasan kvalifikált, szellemileg túltáplált rizsfalóknak sem tűnt fel pár dolog. Nevezetesen:
1. Bár a raktártetők nyitva, a raktár világítása nem volt felkapcsolva; lévén hajnali 3-kor érkeztek, elgondolkodhattak volna, hogy jó -e a cím?
2. A raktár frissen kifestve (száradás / szellőzés) céljából volt nyitva a raktártető. Ilyen helyen csak a legritkább esetben kell bármilyen lángvágásos tevékenységet végezni. mondom én, de hát a keleti észjárás olyan, amilyen.
3. A kivágandó felület nem volt kijelölve krétával. Ha már az előző kettő dolog nem tünt fel, hát ennek már minimum gyanúsnak kellene lennie!!!
Sebaj, embereink nekiálltak séróból, sötétben lángvágni. Remek memóriájuk lehet, mert ugye valami alapján csak nekiálltak vágni. Egy olyan üzemanyagtank tetejét, amiben 110 tonna 380-as nehézolaj lapult üzemi hőfokra felfűtve.
Nos embereink vágtak, vágdostak és munka iránti olthatatlan szeretetükben még az egyre jobban terjengő olajszag sem zavarta Őket. Pedig a nehézolaj rém büdös, becsiszó!
Az olaj meg köszönte szépen, lángra lobbant. A csávok szerencséje, hogy nem berobbantak a gázok. Ami ezután következet, az annyira tipikusan kínai- indiai, hogy csak na! A két arc szép csendesen elsunnyogott, nem is szóltak senkinek.
A fedélzeten koborló, köröző matróznak feltünt a büdös, pár pillanat múlva pedig a sűrü fekete füst. Csávokám enyhe infarktust kapott, viszont azt gyorsan kiheverve emberért, vízért és énértem kiáltott.
Papucsban, polóban robogtam a helyszínre, ahol gyors lefolyású gutaütésen estem át. Ezután azonnal megkezdtük a raktártetők csukását, ami azért volt érdekes kaland, mert a hidraulikus rendszerhez nem volt áram, ezért vészmegoldáshoz kellett folyamodni: a 60 tonnás tetőt biztosító vasfékeket kalapáccsal kiütni, így a tetők maguktól bezáródtak. Faék kalapáccsal kiver, tető útjából félreugor, tető helyére zuhan. Bitangos zajjal.
Ekkor elrobogtam CO2 terem iránt. Ebben a helyiségben 50 kg-os palckokban CO2 gázt tárolunk, amivel el lehet árasztani a raktárakat tűzoltás céljából.
Beestem az ajtón és rögtön sokkba is. Mert a palackok nagy része hiányzott, karbantartás miatt elvitték őket. Azért elkezdtem kinyitogatni a megfelelő csapokat, remélve, hogy maradt annyi palack, hogy elég lesz a raktárra. Nem csigázom a kedélyeket, maradt.
Visszavágtattam a fedélzetre, ahol addigra a matrózk már előkészítették a tűzoltótömlőket, mert a tűz környéké thűteni kell. Itt jegyzem meg, hogy remekül be voltak gyakoroltatva a teendők, kalaplengetés a második tisztnek és a parancsnoknak!
Nyitjuk a csapot és.... Nincs víz. Én már csak rezignáltan legyintettem és elindultam megkeresni a főcsapot. Mert szárazdokkban a hajó tűzoltórendszere egy parti csővezetékre van rákötve, onnan kapjuk baj esetén a vizet. Baj volt, víz nem. Naná, mert valaki elzárta a főcsapot. Brávó. Ekkor már picit fájt a talpam, mert elhagytam a papucsomat és hát mindenféle vashulladékon kellett átlépkednem. Némileg kezdtem ideges lenni, ilyenkor ordítok, ritkábban ütök is. Most csak ordítottam. Mert a csap egy lelakatolt rács mögött volt.
Szerencsére ekkor már a műhely melósainak is gyanús lett valami, ezért hamar elő is került valaki egy pajszerral és felfeszítette a rácsot és lett víz. A kulcsot jelenleg is keresik.
Pár óra hűtés után a hivatásos tűzoltók behatoltak a raktárba és megállapították, hogy a tűz kialudt, de füst az van. Meg kár, nem kicsi.
Ezután az ügyeletes művezető és a gyanított felelősök keresésére indultam, mivel a gyár részéről addig még senki nem jelent meg!!! Emeltebb hangon érdeklődtem vezető funkcik iránt és éppen találtam is egy kultúrmadzagos illetőt. A fószer megpróbált eldzsalni előlem és a kérdéseim elől de elkaptam a zakója gallérját. Jó kis anyagból készült, nem szakadt el, így kérdőre vonhattam, miszerint mégis miért, hogyn dolgoznak és hol vannak a felelősök, mivel torkukat, tökeiket vágyom szorongatni, vérüket látni. Mielött elmélyedhettünk a társalgásban, megjelent egy mandró, vállán kamerával, oldalán a kiscsajjal, ránézésre csini, viselkedésre otromba.
Nem jól viseltem, hogy az arcomba helyezte a markában szorongatott mikrofont és kérdezett, elvégre én voltam jogosult az interjúra, nem? Nemtetszésemnek hangot is adtam, nem kifejezetten Arany János stílusában. Gyanítom, nem fogunk együtt vacsorázni.
Nem tudom mi lett volna, mert ekkor megérkezett a parancsnok, a gépüzemvezető és kiszabadították kezemből a manust, mint kiderült a gyár igazgatóhelyettesét. A mikrofont is visszaadtam, de kifizetni nem fogom! Nem én törtem el, **** anyagból készült.
A tévében mint 5 perces szenzáció benne voltunk, de a velem készült szösszenet nem hangzott el. Mondom, nem vagyok fotogén.
|
