Törzsasztal 3

[cápaFeri]

Kedves Cartársaim! Ha valaki tud olyat, hogy Suzukit venne, autót, vagy motort, az keressen meg engem, tudok segíteni speciálisan kialakított kedvezményre!
Ez most komoly! Van kitűnő kapcsolatom!

Más: IWIW-es meghívó, ha érdekel valakit, keressen meg!

Két éve vettem egy Suzukit....egy Reno-t. Akkor nem tudtad mondani? 

[Jopek]

Kedves Cartársaim! Ha valaki tud olyat, hogy Suzukit venne, autót, vagy motort, az keressen meg engem, tudok segíteni speciálisan kialakított kedvezményre!
Ez most komoly! Van kitűnő kapcsolatom!

Más: IWIW-es meghívó, ha érdekel valakit, keressen meg!

Két éve vettem egy Suzukit....egy Reno-t. Akkor nem tudtad mondani? 

Csak szerettél volna olyat venni! (2 liter, 132 LE)

[Zsuzsi787878]

Fiúk!Tudjátok mit nem értek???!!!Minek oda kocsi? .Egy kis átalakításra lenne szükség,hogy ott használható legyen.

Mondjuk milyen panorámás franciaágy lenne belőle!

hmmm...okos

[Zsuzsi787878]

A kínai rendőr udvarias. Főleg a hülye kerekszeművel, ha az szemmel láthatólag eltévedt. Az autóik errefelé Toyota-k, én Corollának néztem őket. Az egyiket speciel belülről….
Az elkövetkező sztori nem vidám, talán nem is érdekes. Ezzel szemben jó hosszú.
Az úgy történt, hogy én csak buszozni akartam. Elvégre ez itt ingyen van. Megtettem az előkészületeket, informálódtam. Ugyan melyik busz vihet el engem a szállodámhoz? Ehhez a gyár főmérnökének segítségét vettem igénybe, elvégre Ő beszél angolul. Roppant készségesen segített, bár gyanakodnom kellett volna.
Többször is.
Először akkor, amikor megpróbált lebeszélni róla. Mert ha már adnak nekem kocsit sofőrrel, vagy legalább a taxit biztosítják, ne tekeregjek. Nem tudott lebeszélni.
Másodszor akkor kellett volna gyanakodnom, amikor azt próbálta meg kideríteni, hogy melyik busszal tudok eljutni a szállodához. Mivel nem tudta. Még jobban gyanakodnom kellett volna, amikor kérdései nyomán nagyon hamar kialakult egy spontán pártértekezlet, legalább nyolc irodistával és titkárnővel. De én balga, ezt az irányomban mutatott segítőkészségként értékeltem. Pedig teljesen másról volt szó.
A pártkongresszus megállapította, hogy esetem roppant egyszerű. Kilépek a gyárkapun, jobbra fordulok és a megállóban felszállok a 21-es autóbuszra, amelynek a végállomása két sarokra van a szállodámtól. Az út nem rövid, elvégre a busz nem taxi, eltarthat bizony több, mint egy órát is. Elvéteni nem lehet, mivel a városi buszokat számozzák és azok a modernebb kinézetűek. A távolsági buszok tábláján csak írás van. Ilyen egyszerű.
Egy nagy túrost egyszerű!
Egy: hol a megálló? Tábla nem jelzi, illetve ha igen, akkor én nem láttam. Az egész úgy fest, hogy jönnek a buszok, megállnak, le- és fölszállás, gurulnak pár métert és megint.  Rendszernek kell benne lenni, mert a buszok ott állnak meg, ahol az emberek csoportosulnak. Akkor mégis van megálló? Csak Kolompárék már itt is jártak, ezért hiányzik a tábla?
Kettő: tömeg van. Nem kicsi. Nagy. Könyöklés, tülekedés, bűz. Ugyanis melóból hazafelé tartó emberekkel van tele a busz. Szemem könnybe lábad és visszasírom a pesti tömeget. Ráadásul sajnos nem vagyok magasabb az átlag kínainál. Illetve nem sokkal. Így a tömegben esélytelen szemmel követni, hogy merre tart a busz.
Három: az emberek nem beszélnek angolul, így ha gondod támad, nincs segítség!

Nekivágtam. Kapu, jobbra át, kb. 20 méter séta, embertömeg. Várakoztam. Jöttek a buszok, az emberek fölszálltak. Jött az én 21-em is, de elengedtem, pesti módi, nagy a tömeg, megvárom a következőt. A dolog akkor kezdett gyanús lenni, amikor már a harmadikat engedtem el, de nem akartunk kevesebben lenni, pedig szinte fél percenként érkeztek a különböző buszok. Nosza, emlékszem –e még, hogyan kell tolakodni? Emlékeztem. A következő 21-re felfértem, méghozzá a kocsi közepére, tehát nagy gondom nem lesz, a leszállókkal, elvégre a végállomásig megyek! A szagot is megszoktam, nem is fáztam, nézelődtem. A benszülöttek is. Engem néztek, elvégre nem mindennapi látvány, hogy a hülye fehér ember buszozik. Mosolyogtam és bólogattam, ez utóbbit a hozzám intézett kérdésekre válaszként. Mivel azokból egy mukkot sem értettem. Az emberek visszamosolyogtak, megkínáltak cigivel. Igen, cigivel. Ugyanis itt bizony dohányoznak a buszon! Helyi kapadohányt, de bagóznak. Furcsálkodva konstatálták, hogy nem dohányzom. Zárójelben: immár legalább két éve, ilyen vacakot meg bagós koromban sem szívtam.
Az idő telt, múlt, a tengert sem láttam már, de mivel a busz házak között kanyargott nem aggódtam. Elvégre a hotel sem a tengerparton van és megmondták, hosszú lesz az út. A civilizációt meg nem hagytuk el. Illetve ha igen, akkor én már hetekkel ezelött.
Az utasok elkezdtek fogyatkozni, végül a busz megállt. A buszvégállomások a világon mindenütt egyformák, én is felismertem, megjöttünk. Leszálltam.
Szóval kettő sarok a hotelig, de merre? Házak között voltunk, lakónegyed szerűség, de valahogy nem volt ismerős. Nem mondhatnám, hogy bebarangoltam a szálló környékét, de ez akkor sem volt ismerős. A napi taxizások, autókázások során azért ismerőssé vált a környék. Sebaj, lehet, hogy nem két sarok, valamivel több, majd érdeklődünk. De senki nem beszélni angol! Én sem most jöttem a tapétáról, a kezemben egy cetli, rajta bennszülöttül, hogy hová szeretnék eljutni. Gond nem lehet.
Dehogynem!
Először keressünk egy forgalmasabb utcát, ne itt a lakóházak közözött informálódjunk. Járda nincs, illetve van, csak nincs burkolat. Szemét, építési törmelék, bicikli, gyerekek, ilyesmi akadályozzák az előrejutást. De azért megyek előre. A helyiek megbámulnak, főleg a gyerekek. Mi van? Ezek még nem láttak fehér embert? Hiszen a hotelban csak külföldi lakik! Ez itt ipari központ, sok az európai, amerikai, külföldi, a hotel körül vannak bárok és üzletek, akkor nem kéne az arcomnak szokatlannak lennie!
Kezd a dolog gyanús lenni. A gyerekek csapatban követnek, a felnőttek megbámulnak, utánam fordulnak, megtorpannak, elhallgatnak, ahogy elmegyek mellettük.
Sanda a gyanúm. Egyre mélyebb. Ezek itt még tényleg nem nagyon láttak fehér embert! Ajjaj.
Egy sarok, két sarok, végül egy szélesebb utca.
Házak, boltok, felüljáró. FELÜLJÁRÓ?!!!!!!!!!!! Na az tutira nincs a szálloda közelében!
Vazze!!!!!! Hol a fenében vagyok?!!!! Informálódjunk.
Mosolyogva megállítok egy mandrót. Mutatom a cetlit. Vonogatja a vállát, magyaráz. Otthagy. Kapjuk el a következőt. Fejrázás. Vállvonás. Próbálkozzunk egy fiatal nővel. Pislogás, fejrázás. Csessze meg! Mi lehet a papíron?
Most egy fiatal manus lép hozzám. Mutatom a papírt. Ingatja a fejét, körbemutat, és rázza a fejét, magyaráz. Egy szót megértek, hogy „nincs”. Nincs?!!!!!!
Remek, eltévedtem. Kínában.
Fogjunk taxit. Ha az egyszerű lenne. Mert most tűnik fel, hogy itt nincs nagy forgalom és nincsenek taxik. Akkor most hová, merre?
A srác mutatja, menjek vele. Vezet, magyaráz. Tétován követem. Akár el is rabolhatnak, kifoszthatnak. Bár eddig azt tapasztaltam, hogy Kínában jó a közbiztonság, azért elkezdek aggódni. Mert senki nem tudja hol vagyok. Esküszöm, ha visszakeveredek a hotelba, akkor soha többet ilyen ötletem nem lesz. És mi lett volna, ha elfogadom az autót! 
A srác mutogat, magyaráz, de nekem valahogy nem akaródzik követni, mert egy mellékutcába fordulna be. Rázom a fejem, mosolyog, mutatja menjek és összes angol tudását hajtogatja: oké, oké. Nem merem követni.
Mutatja, várjak, ne mozduljak, visszajön. Ácsorgok. Emberek gyűlnek körém, de távolságot tartanak, bámulnak. Aggódom, ugyanakkor nem félek, elvégre a tömeg szeme láttára csak nem lesz bajom. Közben az utcát lesem, hátha jön egy taxi. Semmi. Eltelik öt perc, már legalább ötvenen nézegetnek, fontolgatom, hogy visszamegyek a buszvégállomásra és felszállok a 21-re, hátha visszavisz egy ismerős környékre. Ekkor feltűnik a fiatal srác és nyomában…
Ilyen nincs! Egy rendőr! Namármost először megijedek. Pavlovi reflex, külföldi vagyok, nem beszélem a nyelvet, mi lesz velem? Ugyanakkor ha a rendőr begyűjt, a problémám megoldódik, bár mindenki rajtam fog röhögni.
A srác és a rendőr megállnak előttem, mosolyognak. Magyaráznak valamit. A rendőr a papírra bök, megmutatom. Ingatja a fejét. Mutatja: kövessem. A fiatal srác mosolyogva bíztat. Követem a rendőrt. Befordulunk egy mellékutcába, majd egy másikba, egy harmadikba. Feszülten figyelem, merre tartunk, hogy visszataláljak.
Ekkor egy épület elé érünk. Az ajtajában rendőr, homlokzatán felirat. Csak nem rendőrség?
Az engem kísérő rendőr int, kövessem. Bemegyünk. Felvezet egy lépcsőn, egy irodába. Leültet, telefonál, majd kimegy. Egy perc múlva visszajön, teát és kekszet, hoz, mosolyog. Leteszi elém, mutatja fogyasszam. Fogyasztom, bár csak a teát, mert nem kissé vagyok betojva. Elvégre nem tudhatom, hogy tekergésemmel nem szegtem-e helyi örvényt?
Nyílik az ajtó, egy másik egyenruhás lép be. Tisztféle lehet, vállán csillagok, kísérőm vigyázzba vágja magát.
A tiszt kezet nyújt és üdvözöl. Angolul. Törve beszéli, de értem. Kérdezi mi történt közben elkéri az útlevelemet, felírja az adatokat. Elmesélem, mutatom a szállodám címét. Bólogat. Eltévedtem. Vigyorog. És felhomályosít, hogy rossz buszra szálltam. 21-nek 21-es csak éppen a másik irányba és nem a zöld, hanem a piros csíkos buszt kellett volna választanom. Pislogok. Mi van? Hát csak az, hogy két különböző közlekedési cég van a körzetben és én rossz buszra szálltam. Jelenleg legalább 50 km-re vagyok a szállótól. A francba. Jó kis taxiútnak nézek elébe.
Félve kérdezem, hívna –e nekem egy taxit? Hogy visszajussak a hotelbe. Nem, rázza a fejét. Az itteni taxisok nem biztos, hogy megtalálnák a címet. És hogy onna hívjon taxit, soká tartana. Akkor?
Akkor mindjárt kerít egy járőrautót és hazavitet. Az a legegyszerűbb, leggyorsabb. Telefonál, intézkedik, útlevelem visszakapom. Nyílik az ajtó, újabb rendőr. A tiszt pár szót szól kínaiul és átad egy darab papírt az új érkezőnek. Majd mondja kövessem a rendőrt, hazavisz. Köszönöm, köszönök és bizony megszívlelem a tanácsát, ha mindenáron kirándulni akarok, akkor azt legközelebb ne egyedül tegyem.
Hát így kerültem egy kínai rendőrautóba. Pedig én csak buszozni akartam. Viszont egyszer és mindenkorra letettem arról, hogy Körösi Csoma Sándort babérjaira tőrjek.
És közben ölni tudnék egy jó kis paprikás krumpliért. Kolbásszal, csipetkével, csemegeubival.

Jézus Istenkém!!!brrrr.kemény

[cápaFeri]

Kedves Cartársaim! Ha valaki tud olyat, hogy Suzukit venne, autót, vagy motort, az keressen meg engem, tudok segíteni speciálisan kialakított kedvezményre!
Ez most komoly! Van kitűnő kapcsolatom!

Más: IWIW-es meghívó, ha érdekel valakit, keressen meg!

Két éve vettem egy Suzukit....egy Reno-t. Akkor nem tudtad mondani? 

Csak szerettél volna olyat venni! (2 liter, 132 LE)

Na ja..

[cápaFeri]

Fiúk!Tudjátok mit nem értek???!!!Minek oda kocsi? .Egy kis átalakításra lenne szükség,hogy ott használható legyen.

Mondjuk milyen panorámás franciaágy lenne belőle!

hmmm...okos

Áááá...csak leleményes! 

[captainb]

Cap,a következő akciód lehetne mondjuk a pekingi kacsa eredetének a felkutatása.

Igenis, egy pekingi kacsa rendel.

[captainb]

Kellemetlen. Nagyon kellemetlen.
Szóval a főgép főtengelye megúszta, de a közlőmű és a csavartengely károsodott, ahogyan a propeller is. Ez így további egy hónap javítást igényel. Gyenge alhangon, mert szerintem lesz az akár kettő is! A csavartengelyt ki kell húzni, kiegyenesíteni, a csapágyait cserélni, a csavart pedig átvizsgálni, a sérült szárnyakat javítani, cserélni.
Mit mondjak, a tulajdonos nem ünnepelte meg a hírt többterítékes bankettel. Egyáltalán nem ünnepelt. Ezzel szemben jogos kérdéseket tett fel amikre nagyon nehéz válaszolni. mivel csak kettő válasz lehetséges:
1.  Bocs, hazudtam, hogy védjem a seggem.
2. Bocs, de hülye vagyok és alkalmatlan a munkámra.
Ezeket a parancsnok úr és gépüzemvezetőnek kell válaszolnia, mivel a kérdéseket hozzájuk intézték. méghozzá ékes germán nyelven, mivel mindketten németek.
Ez azt is jelenti, hogy köreikben a népszerűségem nagyon csökkent. Ugyanis Ők úgy értékelik, hogy az én kiváncsíságomnak köszönhető az, hogy ilyen sérülésre fény derült. Nem ám annak, hogy zátonyr futottak és hogy a gépészek az elmúlt 3 hétben lusták voltak a dolgukat elvégezni! Nem a baj ott van, hogy szóltam és amikor láttam, hogy semmi nem történik, éltem a mobiltelefonnal, amit kaptam és felhívtam a tulajdonost. Eltartott pár napig, amíg üzenetem, kérdésem a megfelelő helyre jutott, majd visszatért a hajóra és a **** eltalálta a ventillátort. Most némi jeges hangulat vesz körül a hajón, de hát kint sincs meleg, úgyhogy mindegy.
A lényeg, hogy a tulajdonosnak még így is nem kevés pénzt spóroltam és nem kevés kellemetlenségtől óvtam meg, de mintha valahol le lenne írva, hogy ez a dolgom. Nem tagadom, roppant elégedett vagyok magammal.
Persze a parancsnok és a gépüzemvezető nem boldog, mondhatnám roppant módon el vannak keseredve. Mivel megmutatták a beosztásukra való alkalmatlanságukat. (Hű, magyaros és helyes ez így?)
Ennek örömére megyekés veszek egy pekingi kacsát. Vagy eszek egy pekingi kacsát.
Csak az a baj, hogy én utálom a kacsát. A pekingit és a magyart is. és ahelyi éttermekkel sem vagyok kibékülve.
Legközelebb a helyi konyhárol írók és arról, hogy itt hogyan kezelik az ételmérgezést.

[captainb]

Ja, ma van egy hónapja, hogy eljöttem otthonról.

[peti74]

Cap!
Az az észrevételem, hogy le kéne cserélned az ócskavasat a teljes legénységgel együtt!
Ez már minket is idegesít, hogy minden évben reflex szerűen ismétlődnek a problémák!
A következő turnusban megyünk Veled, aztán rendet vágunk!
Rum legyen, a többi nem számít!

[Zsuzsi787878]

Fiúk!Tudjátok mit nem értek???!!!Minek oda kocsi? .Egy kis átalakításra lenne szükség,hogy ott használható legyen.

Mondjuk milyen panorámás franciaágy lenne belőle!

hmmm...okos

Áááá...csak leleményes! 

igen

[captainb]

Hogy én mikre nem vagyok képes a cartársakért!

Kiküldött tudósítónk kínai gasztronómiai jelentése:

Ami most következik, az végképp nem izgalmas, nem érdekes, viszont hosszú és eggyel növeli hozzászólásaim számát.

Mivel meatloaf car- és olvtárs a pekingi kacsa eredetét firtatta, megpróbáltam utánajárni. Okulva a buszozás esetén első körben nem saját gyakorlati tapasztalatra törekedtem, hanem meginterjúvoltam helyi emberemet, a főmérnököt. Roppant készséges és udvarias ember, a leghülyébb kéréseimet is megpróbálja teljesíteni, nem lepődik meg semmim.. Lásd kisautók- még mindig liheg a projekten, bíztat, bár én nem hiszem, hogy bármi is sikerülne Neki.
Tehát először is rákérdeztem. Hogy mitől is pekingi az a kacsa? Nos, ezzel bizony megfogtam Cheng mérnök urat. Felakadtak a szemei. Ugyanis Ő értette szavanként, hogy mit mondok, de a kifejezéssel nem tudott mit kezdeni. Naná, magyarból fordítottam vissza angolra.
Tehát a pekingi kacsa az kacsa. Szó szerint. Ez egy európai – amerikai embernek kitalált fantázianév.
Megkérdeztem az otthon állomásozó csapatokat, hogy akkor nálunk hogyan is tálalják az ilyesmit. Személyes tapasztalataim nincsenek, mivel kacsát nem fogyasztok. Más húst sem nagyon, leginkább csirkemellet, néha marhahúst,  azt sem gyakran. Látens vega vagyok.
Hát szóval, ezen a fronton már otthon belezavarodtam. Mert a megkérdezettek egyik fele a pekingi kacsa alatt narancsos sült kacsát ért, a másik fele viszont kínai étteremben evett és azt valami zöld abrakkal tálalták (valami tengeri sás vagy fű, vagy mi). Úgyhogy kénytelen voltam gasztronómiai túrára menni. Nyugi, vittem a főmérnököt magammal. Igaz ugyan, hogy meatloaf csak az étek történetét firtatta, de ha már belekezdtünk hát vigyük végig. A történet szimpla, valaki, valamikor elnevezte és azóta így hívjuk. Ennyi.

Szóval kínai étteremből többféle is van. A legegyszerűbb, amikor apu és anyu az utca szélén felállítja a gázfőzőt és ott főz, a delikvens meg a műanyag asztalnál megeszi. Ennek továbbfejlődése, amikor apuéknak már kis üzletük van és ott főznek. Nagy különbség nincs, mert a két típusú egység között sem árban, sem tisztaságban nincs különbség. Olcsó és koszos, kész szalmonella még a téli hidegben is. Mivel a kínai embereknek a gyengéje a tisztaság. Valahogy nem bírják, nem szeretnek mosakodni, fogat mosni. De lehet, hogy csak az egyszerű melósoknak nincs rá lehetőségük, mert Cheng mindig olyan, mintha most jönne a vattázott skatulyából.
A következő szint már rendes étterem, körülülhető, forgatható asztalokkal, tisztasági szintje kb. mint a 1256. számú italbolté. Azért itt már lehet enni, még a frissen érkezett turista is csak enyhén kap hasmarsot. Van még Mekdöglesz és Börgerking is, nagyjából ugyanez a tisztasági kategória. A helyi változatot még nem próbáltam, elrettentett, hogy a Börgerkingben rízsgombócot árulnak.
A legfelsőbb szint a tényleg európai tisztaságú és ehhez mérten legdrágább étterem. Itt már úgy ül le az ember, hogy nyugodtan eszik. Amíg a konyhát meg nem látja. Mert meglátja, mivel klotyóra a konyhán keresztül kell menni. És rájön, hogy valójában csak árban és külsőségben van különbség. Mert az utcai kifőzdében is ugyanúgy és ugyanolyan higiénikusan főznek, mint a legdrágább csili- vili étteremben. Bár az utcai annyival higiénikusabb, hogy ott a macska nem alszik az ételek között; de lehet hogy benéztem és alapanyag volt! Amúgy szakács szájában ugyanúgy ott a cigi, a körmök retkesek, csak csili- viliben kap az ember villát, kést, hogy azzal egyen.
Ha az ember túlteszi magát a higiéniás megpróbáltatásokon, akkor bátran fogyaszthat. Hamégis emésztési gondja lennének később arra is van gyógymód: egy üveg erős és jó minőségű szesz, mondjuk vodka, vagy whisky, amitől nem nagyon lesz másnapos a fej. Purgálási céllal fogyasztandó! Egyébként nem valószínű, hogy romlott dolgot kap- a baj a kosznak és az eltérő baktériumoknak köszönhető-, mivel az étkezdék majdnem mindig dugig vannak és nem drágák. Ergó az alapanyag friss. Mivel étlap nincs szépen odamész egy üveges vitrinhez és megmutogatod, hogy mit szeretnél. Azt elkészítik neked. Hogy szecsuáni vagy ilyen- olyan módon, az majdnem mindegy. Nem árt, ha van hentes előéleted, így biztos meg tudod különböztetni a disznót / marhát a másmilyen állattól. Nem árt, mert könnyen választhatsz alapanyagnak kutyát, macskát, ne adj isten patkányt… Nem vicc, vannak olyan helyek, ahol ez ínyencség! És bizony igaz, a kínai megeszik mindent, ami korábban mozgott, élt. Na jó, a bogarakat talán nem.
Mivel mindent csípősen készítenek, kína minden táján. Párszor már próbálkoztam és mindig azt tapasztaltam, hogy az belső falatnál felgyulladt a szám, a vécézés meg három nap múlva is kellemetlen élmény volt.
És innentől minden elismerésem, ha leküzditek a kaját. Ugyanis amit mi otthon kínai konyha néven ismerünk, az  ittenivel köszönő viszonyban sincs, ha csak a tálalásban nem.
Mert otthon a mi szánk íze szerint, az álltalunk használt alapanyagokból főznek, kicsit megzavarva minket néhány eredeti kínai fűszerrel. Számomra a valódi kínai konyha ehetetlen.
Hogy mit ettem eddig? Hát eleinte csak a pirított tésztát / rizst zöldséggel, itt pedig vagy a hajón étkezem, vagy a szállodában. Ott nem annyira csípősen főznek, tekintettel a sok külföldire és a konyhában is tettek egy (gyenge) kisérletet a tisztaságra.

Remélem az uncsi beszámoló olvasása után mindenki belátja hogy, a könyvhalva született ötlet.
Holnap vásárolni indulok, mivel elfogyóban a fogkrém, tusfürdő, sampon. Ez nem nagy kaland, mivel ilyesmit minden tíz méteren lehet kapni. A kaland ott lesz, hogy először pénzt kell váltanom, ami nem egyszerű. Utána nem áruházba megyek, hanem a kínai piacra!

ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚTÁLOM A RÍZST!!!! PAPRIKÁSKRUMPLIT AKAROK!!!

[cápaFeri]

Van ott is kínai piac? 

[captainb]

Van ott is kínai piac? 

Van, de itt nem így hívják. Egyébként program elmaradt, mert költözködtem, tulajdonos kérésére a hajóra. Ma is elmarad, mert nincsen nyitva bank, a pénzváltás meg nem egyszerű.

[captainb]

Namertmivel így kora reggel (hát még otthon milyen korán van, volt, mittomén) marhára egyedül voltam, gondoltam pötyögök pár sort.

Kiküldött tudósítónk egyetemi székfoglalója a kínai pénzváltásról:

Szóval ha normális túristaként érkezel Kínába, akkor no problem, a reptéren és a szállodában simán váltják a valutádat helyi fabatkára. De hol vagyok én a turistától? Pláne a normálistól?
És ahol most járok, nem az a kimondott turistaparadicsom. Szóval az annó repteres váltásom már elfogyott- nem is volt jelentős. Tehát fabatkásítani kell némi jurót. És itt van az eb hantja.
Nem szeretik. Mármint az eurót. A reptéren váltották, természetesen arcátlan árfolyamon, de a szállodába már nem szeretik.
Dollárral semmi gond, itt- ott, főleg a kikötőben még fizetni is lehet. Ha meg vásárolni akar az ember, akkor akinél fizetni is tud, annál váltani is lehet, többnyire nem túl rossz árfolyamon.
Kinél lehet fizetni / váltani? Hát találgassatok! Induljatok ki a foglalkozásomból!
Aki a lányokra gondolt, nyert. Puff mamánál vagy mama szánnál mmindig lehet váltani. A lányokat nem kell igénybe venni, a puff mama üzletasszony, mindent megszerez, elintéz neked, lényeg, hogy a hajón jó hírét keltsd. Nála lehet telefonálni, jobbaknak meg már egyenesen internet kávézójuk is van. Jobban van informálva a hajó indulási idejéről, mint a helyi ügynök, ne adj isten a rakodásvezető. Ha jóba vagytok, abban is tuti lehetsz, hogy a legénység időben és többé- kevésbé hadrafogható állapotban kerül vissza a hajóra. Mivel a szolgáltatásában benne van a fuvarozás is. elvégre így a tuti, hogy nála kezdődik és végződik a városlátogatásod. Ja, puff mamán ne egy vénecske kuplerosnénit képzeljetek el, többnyire fiatal és angolul jól beszélő csajszik vezetik a boltot.
Hogy a prustitúció büntetendő Kínában? Akkor itt ne menj fodrászhoz, mert hipp- hpp megerőszakolnak. kis túlzással. Annyira büntetendő, amennyire tervgazdálkodás van. A fodrászboltot meg nézd meg, mielött bemész. Ha hajász ötven és a halál között van, akkor okés, nyiratkozhatsz.
Szóval pénzváltás puff mamánál. Engem is utolért a fabatka igény, mertmivel soppingolós késztetésem támadt. Amint mondtam, a szállodában nem váltották EU-s valutámat, nem kicsit hitetlenkedtem. Mivel bankot keresni sem kedvem, sem időm nem volt, ezért a filippínó matrózokhoz fordultam, ugyan, ha mennek a puff mamához, velük tartanék. Hát a fiuk nem kicsit örültek, első tiszt nem nagyon szokott velük a kupiba mászkálni. Hűtöttem a kedélyeket, csak pénzt váltanék, telefonálnék, netán interneteznék. Hiték is, nem is, vigyoruk faltól falig volt.
Szóval amikor megjött a busz én is beleültem. Puff mama megörült nekem (nem értem), elvégre a fehér az nehéztiszt, több elverhető pénze van. Hja, nem tudja mibe kerül egy 45000- es szervíz! Meg az új nyári gumik. De nemez a lényeg. Kértem egy sört- már csak a tisztesség kedvéért, meg mert üditője nem volt, oszt vázoltam a tényállást és az igényeimet. Hát ennyi erővel klerát vagy reaktorhulladékot is kínálhattam volna. Nagyon nem akarta a pénzt. még megfogni sem akarta, mintha én leprás lennék! Szóval ott álltam annyi pénzzel, hogy kétszer tele tankolnám a Lacsit, de még egy fogpiszkálót sem tudtam venni. Szerencsére a fiuk kisegítettek, elvégre nekik jó fizetésük van. 800 pénz, de az dollárban. Ők tudnak venni telefonkártyát, sört, nőt, ez utóbbit nem írigylem tőlük. A telefonkártyát viszont nagyon.
Sajnos hétfőig nincsenek nyitva a bankok, így kénytelenvagyok várni és majd csak a sikeres pénzváltás után megyek piacozni.