Viccet félretéve!
Az én eddigi zoo-parkom:
Gyerekkoromban hullámos papagájokat tartottam, kisüzemben tenyésztettem, kereszteztem is őket, de csak hobbiból, nem üzleti célból. Persze azért pár Ft jött belőle, de annak idején 50 Ft-ért ment darabja.
17 éves koromban családi nyomásra felszámoltam, mert nehezen viselték a velük járó koszt.
Aztán voltak hörcsögeim, de mikor az egyik anyuci belakmározta a kölykeit, nem tudtam tolerálni. Mentek a háztól.
Az első kuszim egy gyönyörű Magyar Vizsla volt, de mindig elszökött a "haverjához", aminek következtében egy köcsög buszos (bocs Gidy) áthajtott rajta 80-nal lakott tarületen belül. El lehet képzelni, mi maradt belőle, de én bőgve, reszketve kihívtam az állatorvost. Nem is tudatosult bennem, mi történt vele. Élt 7-8 hónapot, hetekig sírtam utána.
A második egy barna-fehér bocimintás Stafford volt, amit tartozás fejében kaptam egy tenyésztőtől.
Pár hét után visszaadtam, mert a sok tudatlan barom olyan rémhíreket terjesztett a fajtáról, hogy akkori ismereteim hiányában nem mertem megtartani.
A harmadik egy tigrismintás Pitbull volt. Csodaszép! Az Ő története, hogy a kedves ostoba szomszéd jött, tájékoztatott, hogy "ehhö fegyvertartási engediiilllyyy köll ám"! Megmérgezte! Élt 6 hónapot.
Utána egy hófehér Staffordom volt, de szegény valami születési rendellenesség miatt 4 hónapos korában megállt a fejlődésben. Evett, mint a marha, de csak a pocija nőtt. Állatorvosi javaslatra el lett altatva.
Azóta nincs kutyám... Nem is akarok... Nincs szerencsém velük, mindegyiknek csúnya véget ért ártatlan élete.
Bocs a rémtörténetekért, de sajnos így történt. Megértem aggodalmatok kedvencetek iránt, én mégegyszer nem akarnám, nem tudnám túlélni az elvesztésüket! Ezért, inkább ne legyen!