Na kérem, végre sikerült egy kis gépidőt kisírnom a kölköktől, meg kicsit sikerült lehiggadnom (meg már
Gidy is reklamálta korábban...
)
A hétfőn ugye megjelentem az magasságos Gombos fedőnevű műintézményben:
Autó bemegy, szerelőszaki szó nélkül nekiáll: lehúzgálja gyertyakábeleket, kiszedegeti a gyertyákat: persze semmi bajuk. erre előhozott egy 300 Ft-os kínai multiméter, és jól megméregette a gyertyakábeleket. Sikerült megállapítani, hogy a hosszabb gyertyakábel ellenállása nagyobb, mint a rövidebbé - hurrá!
Vis****akott, visszadugdosott mindent, és előrántotta a következő csodafegyvert: a Scan100-at. Feldug, pötyög (l"lenullázta" a pillangószelep-állást, vagy mi - mert az tök jó, ha le van nullázva...), majd szó nélkül beült a kocsiba és elviharzott vele egy próbakörre.
Mikor visszajött, újra sikerült egy egymondatos kommunikációra bírnom (mármint, hogy mégis mi van?)
Hmmmm, tényleg rángat... de nem találtam hibát - volt a válasz.
Aztán kislattyogott az ügyféltérbe (mert ott volt éppen a traccsparti a helyi dolgozók számára...) és a következő párbeszédet sikerült rögzítenem magamban:
- Te, Egon, van gyertyakábelünk...?
Erre Egon (a raktáros...) némi ámítógépen való pöntyögés után közli:
- Őööö, izééé, hát ööö....... nincs.
Erre emberünk megnyugodott és szó nélkül otthagyott, én meg néztem ki a fejemből bambán..
Előbb-utóbb végre feltűntem valakinek, és velem is közölték a konklúziót:
- Hát szóval a kolléga nem igazán talált hibát, lenullázta a pillangószelepet (mert az ugye tök jó, ha le van nullázva...), szerinte jobb lett, mint volt, de nem tökéletes (Hogy honnan a rákból szedte, hogy valamihez képest jobb lett, az számomra rejtély, merthogy csak a művelet UTÁN ment vele - de hát a mai szerelők rendkívül jólképzettek...)
Rendelünk gyertyakábel-garnitúrát, pár nap, amíg mejön, kicseréljük, hátha az a baj (remek, jöhetek egy tetves kábelért megint - csak kicsit dühöngtem)
(Basszus, ha mondják, hogy nekik nincs, biz'isten vittem volna...
>
Bár tul. képpen mit akarok, ingyé' dolgoznak...
Na 3 nap múlva rájuktelefonáltam, hátha tán megjött ez a kurrens alkatrész (merthogy nekik nem sikerült hívniuk...). Hurrá megjött!, mehetek.
Mentem. Ma.
Gyertyakábelek kicserélve, nesze paraszt, mehetsz... (kb. ez volt az érzésem...) Mert persze nem próbakör vagy valami.., ááá dehogy... (mit is gondolok pénteken 3 órakor...) Az orrom alá dugják a szokásos papírt, miszerint kijavítva átvettem az ótót. Kérdem, mi van, ha továbbra is rossz? Jöjjek vissza, akkor tovább vizsgálódnak. (Azért ez pozitív....)
Átveszem az autót (mert még mindig bízom az emberekben...), elmegyek vele (mármint hazafelé), kb. 1,5 km után visszafordulok (addigra megint bemelegedett...) és közlöm emberünkkel: ugyanúgy rángat (őszinte leszek, nem is vártam mást...), akkor most mi legyen?
Munkafelvevő ember kérdi:
Mikor tudnám itthagyni egy napra, mert akkor megvizsgálnák alaposan. (Mindezt rezzenéstelen arccal, csak azért nem ugrottam neki, mert ott volt velem az 5 éves fiam, ne lássa már, milyen az, amikor apa hirtelen felindultságból szorongatja valaiknek a gigáját...) Van pofája azt ajánlani, hogy egy nap alatt rájönnek BÁRMIRE, és ki is javítják, amikor egy ****os gyertyakábelük sincs raktáron. Vicc...
Na ez a Gombos, nekem 80%-ot esett a bizodalmam irányukba (eddig 90%-on álltak ...)
Azért ha már elkezdtem, visszamegyek, duhaj-módon rászánok egy nap szabit, és végignézem, hogy mire jutnak az alatt az egy nap alatt. (Mert feltételezem se trafó, se fojtószelepház, se semmi esetleg szükséges alkatrész nincs raktáron...)
Na ennyi.
A Kapitányunk beszámolói érdekesebbek...